Ha tudjátok, hogy valamettől valameddig valamiért nem fogtok tudni reagot írni az oldalon, akkor azt itt jelezhetitek.

Elnézést, hogy egy ideje eltűntem, s ismételten elnézést kérek, mert 1-2 hétre, míg a vizsgaidőszak tart, további kimenőt vennék ki. Ám amint végzek visszatérek s írok mindenhova

A változatosság kedvéért lebetegedtem, valamint úgy esett, hogy vizsgát kell ismételnem, plusz záróvizsgázom, meg dolgozom meg ideg-betegeskedek, szóval 23.-ig szórtan leszek. Igyekszem írni, de nem ígérem inkább, akkor nincs bűntudatom, ha nem jön össze.
Ez a január húzósabban alakul, mint gondoltam -.-'

Szóval elnézést, nekem sem öröm a távollét

csúnya, megtanulhatatlan, gonosz vizsga fenyeget... ezért jöttömre
29. után számítsatok, kelet felől...és addig írjatok, hagy terheljem majd agyam veletek ez után a borzalmas kínzás után
*sír, sír*
Nem ígérem ezért magam eddig, ha mégis valakinek becsúszna egy-egy reag örüljön

Most kaptam röhögőgörcsöt Ezzel ölni lehetne XD milyen csodálatos az Egyetem...

A Hungarológia 2000/3. számában közreadott elgondolások premisszái különösen azért beszédesek, mert az autentikus eredet immanenciáját – egy önmagával egybeeső és ilyenként megragadható kulturális identitás (meg)létét – még azok az okfejtések sem vonják igazán kétségbe, amelyek a monocentrikusan vezérelt kultúraközvetítésben látják a hatékonyságát vesztett hungarológia hanyatlásának okait. Egy különös, "nem egyeztetett" egyetértés paradoxonának normatív erejével láthatóan olyan episztémé előföltevései uralják ezeket az értelmezéseket, amely azért emelheti közös (tehát: kötelező) tapasztalati instanciává a nyelvi-nemzeti kultúrák identikus meglétének "tényét", mert a hozzáférhetőség kérdésétől eleve elválasztva, önmagával egybeesőként ruházta föl "visszakereshető" ismérvekkel a kulturális jelenséget. Mindebből persze az következik, hogy a kultúra – saját (meg)létének ontológiai elsőbbségéről leválasztott – változékonysága nem a kulturalitás létmódjaként, mindössze egyfajta axiológiai járulékosság jegyében válik az értelmezés kérdésévé. Azaz, mivel ez "a tárgyat" adottnak tekintő elgondolás éppen saját tapasztalatát, a hozzáférhetőséget nem tematizálja, ama képtelenség kényszere alá kerül, hogy a dolgok gondolhatóságának rendjétől függetlenül nyisson horizontot a hungarológia illetékességi területeire.

:DDD nagyon kéééész