Név: Amabell Philomena Teahen
	Becenév: Belle (de nagyon kevesektől tűri el, hogy becézzék)
	Nem: nő
	Születési idő: 1850. június 01.
	Rang: nemes
	Faj: nemes
	Foglalkozás: A nemesi hagyománynak megfelelően nem dolgozik, hiszen nő. De emellett még mindig tanul, s folyamatosan műveli magát.
	Szint: Esquinium
	Család: Anyja Ada G. Teahen (halott), apja Albright C. L. Teahen. Testvére nincs.
Képesség Gondolat-foszlány olvasás Erőtér létrehozása A megszokott nemesi képességek mellett, képes az emberek érzelmeit sajátjaként érzékelni s azokat manipulálni. Három méteres környezetében érzékel, s közvetlen érintésével képes azokon változtatni. A hatása öt percig tart, kivéve ha az érintkezés tovább tart, ez esetben az idő is több lesz. 1. szint	Képzettség Esquinium ismerete: 3. szint etikett: 2. szint hangszeren játszás: 1. szint
Külső jellemzés Bőre porcelánfehér és hibátlan, ahogy az egy nemes hölgytől elvárható. Arca kecses vonalú, amit selymes, vöröses-barnás hajkorona keretez. Szereti a frizuráját minden nap másmilyenre igazítani. Zöld szemei, egyenes vonású orra van, s telt ajkai. Alakja kifogástalan, kecses és vékony. Ruhatára a legszebb ruhakölteményeket foglalja magába, amiket minden gond nélkül visel is, hiába szorítja a fűző vékony derekát.	Belső jellemzés Üres. A szíve olyan, mint egy doboz, amibe néha beletesznek valamit, majd kiveszik onnan. Esetenként megtelik, majd újra némán kong. A saját érzelmei mindössze a fejében léteznek, és ennek ő is tudatában van, a szívével nem érez senki iránt semmit. Mégis mohó, vágyik arra, hogy minél többet tapasztalhasson, minél többet érezhessen a lelkével. Így hát előszeretettel szívja magába a körülötte lézengőnk érzéseit, s a belső gondolatfoszlányok is segítik munkáját. S mivel mások semmit nem érnek el nála, így könnyűszerrel manipulál akárkit, hogy céljait elérje. Ajkain örökösen ott lebeg a kellemes mosoly, hogy mások szemében szimpatikusnak tűnjön, de a szemeibe nézve a tapasztaltabbak láthatják az ürességet. De annak ellenére, hogy állandó maszkot visel mindenki előtt, ha kérdezik képes mégis kegyetlenül őszintén válaszolni. Sohasem tartotta magát könyörtelennek, csak egyszerűnek, egyenesnek, hiszen nem szokása kertelni. Nem igazán érzi a határokat, semmilyen határt, csak azokat, amiket beleneveltek a megélt évei alatt. Így hűvös eleganciával és illemmel lépi át azokat.

1850-ben született meg, s ez a várt esemény sajna tragédiával végződött. Az Erő meggyengítette anyja testét, így Ada belehalt a szülésbe. A betegség Amabell-re is kihatott, így ifjúi éveit ágyhoz kötözve töltötte. Noha apja féltette mindentől, nem is törődött vele túl sokat, mivel a kislány egy darab volt szeretett nejéből és Belle látványa mindig a halott feleségre emlékeztette őt.
A lányka tíz éves koráig alig mozdult ki a szobájából gyenge immunrendszere miatt, a legtávolabbi hely, ahol járt, az a nemesi kastélyuk télikertje volt. De annyi pozitív kimenetele talán volt a dolognak, hogy ezen időkben sokat olvashatott és különböző dolgokat tanulhatott meg. Házi tanítója mindenre megtanította, amiről úgy gondolta, egy nemes hölgynek illik tudnia. Számtan, művészetek, etikett és hangszerek. Mind mind fontos szerepet játszottak Amabell életében, hiszen olyan sok ideje volt, amit egyes egyedül kellett átvészelnie.
Kedvenc elfoglaltsága az olvasás volt. Rengeteg régi és új könyv telepedett idővel a könyvespolcokra, apja ajándéknak mindig regényeket hozott neki. A kislány csak úgy falta őket, komolyabbnál komolyabbakat, így kiszabadulhatott a fantázia keretein belül a szobájából. Minden hőssel és hősnővel azonosult és történeteik ösztönözték arra őt, hogy mindent megtapasztaljon, amit az élet nyújthat neki. De ez csak egy száraz cél lett, mivel jelleme vele született és igazi lelkesedést nem tudott érezni. Csak azt tudta az elméjében, hogy mivel kapcsolatban, hogyan kellene éreznie.
Az első bálján tizenkét évesen vett részt, s azon is csak azért lehetett jelen, mivel a Teahen kastélyban volt megtartva. Amabell a néptelen karzatról nézett lefelé és szemlélte a díszes ruhába öltözött hölgyeket és urakat. Mind élőben testesítették meg azt, amit ő kislány korától tanult. Mindük híven követte az illemet, s ez meglátszott a társalgásukon, a gesztusaikon, mindenen. De Belle az álarcok mögé látott, hiszen érzelmek teljes hada kígyózott felé az éteren keresztül. Az összes érzés, amit a közelében állók éreztek beszivárgott a testébe és egyszerre töltötték meg őt. A sok ellentétes érzelem, amik egybefolytak, mégis külön-külön személyekhez tartoztak, megszédítették őt. Addig nem tudta milyen igazán érezni, most meg erőteljes csapással érte őt több nemes legmélyebben őrzött érzelme. Szédülni kezdett, s néhány másodperc múlva összeesett. Apja megijedt, s a kicsi Belle újra élvezhette szobája fogságát annak ellenére, hogy már kezdett kiszélesedni előtte a tér, egyre jobban kezdett szabadon mozogni.
Noha a betegséget nem sikerült teljesen kiűzni szervezetéből, a kiváló esquiniumi orvosoknak hála sikerült minimálisra csökkenteni a tizenhetedik életévére. Innentől kezdve eleinte sűrűn eljárt, izgalmasnak érezte a külvilágot. De lelkesedése hamar alábbhagyott, nem mozdult ki sokat, de otthon sem kuksolt állandóan. Teljesen egyenes arányban töltötte idejét a kastélyban és a városrészekben is. Bálokra is szívesen eljárt, noha a férfiak nem váltottak ki belőle különösebb vonzódást, se a pletykák nem derítették fényre. Szinte minden ilyen döntésének és cselekményének a politika volt a mozgatórugója. Vagy pedig a kíváncsiság. Továbbra sem tett le arról a céljáról, hogy mindent megtapasztaljon, legyen az akármi.

Elég komoly célt tűztél ki a karaktered elé, kíváncsian várom, miként sikerül megvalósítani.
A koncepció jó, a történetben minden lényeges dolog benne van, így elfogadom, és 10 ajándék ponttal jutalmazom

Célszerű lenne a szokásos nemesi képességeket is megnevezni, hogy első pillantásra látható legyen. Ennyi módosítást kérek csak.