 | Név: Claude August CagnesurMerh |
Becenév: Mr. Green | |
Nem: férfi | |
Születési idő: 1844 | |
Rang: Polgár | |
Faj: Ember | |
Foglalkozás: Író | |
Szint: Eritrium | |
Család: A CagnesurMerh Család nem túl jelentős a városban, viszont annak alapítása óta fennáll. Jobbára bankárok, jogászok kerültek ki közülük. Claude apja, Alois egy rosszindulatú, megsavanyodott, iszákos ember volt, akinek az élete a családi vállalkozás volt, és annak tovább vitele. Clauderól hamar kiderült, hogy nem viszi tovább a hagyományt, de elvégezte a jogi egyetemet summa cum laudére, majd bölcsész tudományokat végzett, és harmadikként mérnöki iskolát is végzett. Édes anyja Eloise mindennél jobban szerette egyetlenfiát, de hamarosan elhunyt egy azonosítatlan kórban, ami vélhetőleg az immundiumból szivárgott fel. Claude 20. életévében megkapta az örökségét, a családi kúriát, és elegendő pénzt arra, hogy bohém művész életet élhessen. De másra is fordított a vagyonából, amit rejtély övez... | |
Képesség - | Képzettség |
Külső jellemzés Claude szeret adni a megjelenésére, mindig elegánsan öltözik. Külseje ápolt, időnként növeszt csak aktuális hangulatához illő arcszőrzetet. Középmagas, jó felépítésű férfi. Haja sötétbarna, akár édesanyjáé Eloisé, és szemét is anyjától örökölte. Aloistól csupán jó felfogó képességét volt, tudományos érdeklődését, és az itallal szemben tanúsított jó állóképességet örökölte. Szemei mindig csillognak, tükrözik a brilliáns elméjét, arcán pedig mindig erőltetett mosoly ül, ami a városban uralkodó elnyomások és igazságtalanságok iránt érzett ellenérzését hivatott leplezni. | Belső jellemzés Claude egy rendkívül erős személyiséggel bíró ember, sajátos a magatártása, sosem fél szembeszállni bárkivel, mindig az árral szemben halad, de tehetsége van az emberekhez, ezért mindig ép bőrrel ússza meg az ebből adódó atrocitásokat. Igazi szabadságharcos jellem, szíve a helyén van, akár csak az esze. Sosem rest lépni, és mindig tudja milyen eszközzel viheti véghez a célját. Kimért és határozott, meglehetősen akkurát, de ezt az oldalát jobbára az előkelő társaságoknak tartogatja. Otthonában rendkívül szétszórt, bohém kicsapongó életet él. Az élet minden csúcsát és gödrét megjárta már, hozzá kell tenni szándékosan. Ezek mind értékes tapasztalatot jelentenek számára, ugyanis Claude kiváló irodalmár, író, költő és filozófus, valamint kiváló jogtudós. Műveivel a kormányzást provokálja, illetve a népet igyekszik fellázítani, mind ezt persze álnéven teszi. Kissé szórakozott, sajátosan zord humora van, de kiváló beszélgető partner. Kedveli az orfeumokat, kávéházakat, sok időt tölt ilyen helyeken. Hóbortja az ivás, dohányzás, olvasás, írás, és amatőr festő. Mindezek mellett örömét leli a zenében, megszállottan képes hallgatni hosszú szinfónikus műveket órákon át már már transzban. Viselkedését jellemzi még nem csekély aggodalmat keltő kataton magatartás, és gyakorta urrá lesz rajta a személyiség zavar. Kedvenc itala az abszint, és a Les Conquiers dohányt szívleli a leginkább. Meglehetősen magának való, magányos alkat, jobb szereti, ha csak magára kell figyelnie, habár nem, embergyűlölő. Kedvtelései közé tartozik még a kard vívás és a cél lövészet, valamint a szerencsejáték. Tudásvágyát és kiváncsiságát nem tarthatja vissza semmi, ambíciózus és karizmatikus ember. |
Előtörténet
Halovány,gyönge fényű délelőtt volt, dermesztő hideg járta át a macskaköves utcákat, amikor Claude CagnessurMer úr legújabb könyvének bemutatóját tartották egy Eritriumi nívós kávéházban. Hatalmas nevek, professzorok, kritikusok, újságírók és irodalmárok gyűltek össze a Per Poilles nevű történelmi kávézó konrádjain, hogy az új Delírium ideológiáit és eszmei áramlatait megismerjék, no persze atyjukat, szerzőjüket is. Intellektuális, művelt szórakozása ez azoknak, akik Delírium értelmiségét képviselik, és remek alkalom kezdő íróknak arra, hogy hírnevet és támogatókat szerezzenek maguknak.
Jól öltözött, elegáns emberek lepték el a helyszínt, mind roppant fontosnak és kíváncsinak tűntek, témájuk az új könyv ,a Szelek szárnyán című regény, és persze a regény írója volt. A könyv nagy felfordulást keltett irodalmár körökben, rendkívül provokatív és szabad szájú volt, ami a politikai vezetésnek tetszett a legkevésbé. Rengeteg megmagyarázandó kérdést vetett fel Delírium értelmiségi lakosságának fejében ez a regény, ami nyers igazságról, az elnyomottak haragjának vulkánszerű kitöréséről, a nemesi gárda népámításáról, új kormányzati forma létrehozatalának lehetőségéről, és az erő természetének mibenlétéről szólt. Nagy morajlás, disztingvált párbeszédek visszhangozták be a termeket, komor arckifejezések, néhol viták csempésztek feszültséget a szivarfüstös levegőbe.
Friedrich Gensk és kollégája, a kevéssé híres, de annál műveltebb Menard Seuss professzor egy távolabb eső asztalnál ültek egy csésze kávé mellett, és a többi megjelnethez hasonlóan, ők ketten is CagnessurMer Szelek szárnyán című alkotásáról beszélgettek, visszafogottan, de rendkívül értelmesen és jóízűen beszélgettek. A beszélgetésükből hamar kiderült, mind a kettőjüknek személyes élményük fűződik Claude-hoz.
-Mikor megkapta a diplomáját, nem gondoltam volna, hogy valóban viszi valamire ez a félnótás lókötő. Sosem gondoltam volna, hisz amilyen lusta volt, és rendszer ellenes, csoda, hogy kiadták a könyvét.-Zsörtölődött Seuss professzor, miközben bűzös szivarjával pöfékelt, akár egy vén gyárkémény. Régről ismerte Claude-ot, az egyetemen Seuss vezette be őt a politika tudományba, és nála hallgatott retorikát és dialektika tudományt.
-Amikor az első könyvét olvastam én sem számítottam rá, hogy ennyire felkapott író lesz belőle. Úgy gondoltam egy forrófejű ifjú aki dajkameséket és ideákat kerget csupán, de amiről te nem tudsz Menard, az az, hogy nem régiben szerencsém volt hozzá, hogy élőben is beszélhessek vele.-mondta az őszülő és zömök Gensk, majd szemét forgatva belekortyolt kávéjába, hogy kendőzze szégyenét, ami az imént említett cseppet sem unalmas, de annál fontosabb információ barátja előtti elhallgatása miatt mardosta lelkiismeretét.- Ne nézz így kérlek, hidd el, egészen máig nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a találkozásnak, nem is jutott eszembe egészen máig. Egy szavának sem hittem, mert persze ismertem őt kicsit régebbről, ismertem a családját, az édes apját személyesen is.
-Igen, az öreg Alois. Szerencsétlen marha volt. Földhöz ragadt szeszkazán, ne kerteljünk, legyünk őszinték. Arra nem volt képes, hogy felismerje fia tehetségét. És ez kedves barátom a lehető legnagyobb hiba, amit csak elkövethetett, hiszen fiának olyan tehetsége van, ami nem csupán olcsó szórakozást nyújt némelyeknek, vagy komoly filozófiai kérdéseket tárgyal, és megmozgatja egy hajszál vékony hamis, delíriumi gondolkodó eszét, nem. Itt sokkal többről van szó.
-Sajnos egyet értek. Claude látja azt amit sokan, csak elkövette azt a hibát, hogy le is írta azt, lényegtelen milyen metaforákba és allegóriákba bújtatva, de leírta az igazságot.-vágott közbe Gensk.
-Szép irodalmat csak a legnagyobbak használnak ilyesmire, Friedrich, a legnagyobbak. Ne érts félre, nem török kopját mellette, ahhoz túl drága az életem, túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy ilyen pióca kormányzattal szembeszálljak. Az egyetlen, amit tenni tudunk, az az, hogy minnél távolabb tartjuk magunkat ennek az eszmei áramlatnak a gócpontjától.-mondta Seuss professzor, és közelebb hajolt Genskhez, látszólag valami fontosat akart közölni kollégájával a lehető legdiszkrétebb módon.-Ezek a félnótások itt a kávéházban nem is sejtik, de én megfejtettem ennek a regénynek az üzenetét, és attól tartok, máris túl sokat tudok.
-Csak nem? Akkor remélem hamar elfelejted te szenilis vén ember.-mosolyodott el Gensk, de barátja tekintetéből kiolvasta, hogy komolyan beszél, és mosolya hamar az arcára fagyott.- Mit olvastál ki a sorok közül?
-Ezt itt kockázatos dolog lenne megvitatni, de mindent megtudsz a maga idejében.-mondta Seuss professzor, és visszaegyenesedett, majd jóízűt pöfékelt egyre csak hamvadó szivarjából.-Tudott arról, hogy eme remek iromány szerzője kedveli és műveli is a kardvívást?
-Természetesen tudtam, már említettem, de ismertem a családját.-kezdett bele a mesélésbe Gensk, miután kortyolt a kávéjából.-Az anyja bűbájos nő volt, nem is értem, hogy keveredett Alois mellé. Alois egy kellemetlen ember volt, nem szerette a fiát, de nagyon korán meghalt.
-Igen, úgy tudom egy léghajó balesetben.-mondta Seuss professzor.
-Valóban így történt, csak az kérdéses, hogy baleset volt-e, de már rég történt, az egész nem kevesebb mint 25 éve halott ügy.-vette vissza a szót Gensk és folytatta- Az ifjú urat szeretetben nevelte édes anyja, mindent megkapott, de nem volt elkényeztetett, emlékszem rá, mikor hegedűkoncertet adott nekünk a családi kúriájuk gyönyörű téli kertjében. Kedves fiatalember volt, rendkívül művelt. Mindig érdeklődött az alsóbb szinteken uralkodó állapotok után. Persze ki is tanították, és rendkívül sok területen bizonyult tehetségesnek, ezért elit gimnáziumba adta édes anyja, amit kitűnő eredményekkel végzett. A fiú életében itt következett be a katasztrófa.- Gensk levette orra hegyéről apró szemüvegét és megtörölgette lencséit óvatosan és nagy odafigyeléssel, majd egy gyors mozdulattal visszacsiptette a helyére.-Édesanyja ismeretlen kórban halálozott el. Nem gyászolt soha, annak ellenére, hogy nem szeretett jobban senkit anyjánál.
Az egyetemen már koránt sem volt olyan kiemelkedő, mint korábban, persze a gyász örökké ott feketíti a szívét, örökké elfolytva kínozza.Lényeg ami lényeg, immel ámmal elvégezte az egyetemet, csöndes, magának való fiú volt.
-Egy esőember.-jegyezte meg Seuss professzor-Legalábbis azt hittem, hiszen sosem szólalt meg, ha pedig megszólalt rébuszokban beszélt, kétes kinézetű barátaival tivornyázott hajnalig, és kerülte a munkát.
-Nem csodálom, hiszen ő maradt az utolsó CagnessurMer, ez pedig teher kedves barátom, szörnyű teher.
-Nincs egyedül, sokan vannak így, bárki talpra állna. Úgy tudom ő is megtette, miután belépett a seregbe. 2 évig szolgált pilótaként, nem is volt ügyetlen, de nem állhatta az autokratikus konzervatív tisztikart. Örök rebellis csirkefogó.-jelentette ki Seuss professzor, és ingerülten elnyomta a szivarját-Mégis a legjobb diák, aki kikerült a kezeim közül, de térj a lényegre, ezt a történetet én is ismerem. Szóval beszéltél vele a közlemúltban.
-Nem is tudom, beszélgetésnek nevezhetem-e, hiszen alig jutottam szóhoz. Egy esős napon a Tribiumban volt dolgom, ne is firtassuk kérlek, mert igen kínos, ha a feleségem megtudja, nekem végem.-Gensk lehúzta a kávéját, és kicsit lazított nyakkendőjén levegő után kapkodva.-Szóval ott kerestem menedéket egy kétes kinézetű helyen, és ott ült Claude egy hatalmas asztalfőnél, lángoló poharából abszintot kortyolgatott, pipáját megszállottan szívta, és úgy körmölt egy noteszba, hogy az majdnem meggyulladt.Ott álltam csurom vizesen, és hát gondoltam úgy illendő ha köszönök, hiszen csak ő volt a teremben, a kocsmároson, és egy kábult prostituálton kívül, aki az asztal közepén feküdt. Amikor meghallotta a hangom, félretette a noteszt, és rémisztő volt, rögtön felismert engem. Odajött hozzám itallalkínált, miket is beszélek, rám parancsolt, hogy igyak. Végig ittuk az éjszakát, és végig a salakról beszélt, meg arról, hogy a bányákból törik fel a szabadság akár egy tisztavizű forrás, na....érted, mindenféle illuminált őrültséget.
-Szóval a Tribiumban tanyázik mostanában? Sokan azt hitték meghalt, vagy bezárkózott a családi kúriába.-mondta Seuss professzor-Őszintén szólva nem lepett meg, hogy elhagyta ezt a szintet a regény kiadását követően. Van még sütnivalója, csak kérdés, meddig töri a borsot a nemesek orra alá.
-Kikezdhetetlen ember, a könyveire semmit nem lehet bizonyítani. A cenzorok nem tudnak mit kezdeni vele, át kellett hogy engedjék a legszigorúbb ellenőrzésen is, a regénye után pedig túl feltűnő lenne, ha egyszer csak eltűnne. Másrészt nem esetlen, tud vigyázni magára, ott abban az orfeumban egy csapat gazfickót űzött el egy szál karddal, amikor el akarták venni a kabátomat.-Állt ki Gensk Claude mellett, és egy egyenes szárú pipát tett szájába, megtömte édeskés illatú dohánnyal, majd rágyújtott-Claude egy igazi reménysége lehet Delíriumnak.
-Nem vitatkozom, de nem is kívánok erről többet beszélni,Friedrich, mi már öregek vagyunk, hagyjuk meg a véres zászlók csatakiáltástól visszhangos óráit a kamaszoknak.-tette hozzá Seuss professzor, és kortyolt egyet kávéjából.
A két ember arcán a kételyek és a bizonytalanssággal vegyes remények tükröződtek, öregek voltak már, de nem felejtették el, hogy akadémistának lenni és értelmiséginek lenni nem csak kiváltságokkal, hanem vitézi kötelességekkel is jár. Seuss és Gensk újabb csésze kávét rendelt, hiszen attól még, hogy a hely és az idő nem volt megfelelő ahhoz, hogy valódi és mély értelemet találjanak a Szelek szárnyán-nak, volt miről beszélniük. A pincér észre vette jelzésüket, és meg is indult kimért, de elcsigázott léptekkel, jobb karján egy talcát hozva, ami meg volt rakodva aprósüteménnyel és egy-egy csésze kávéval. Lerakta a tálcát, de nem volt ideje levenni a csészéket, hiszen a tömeg egyszerre elhallgatott, mindenki a kávéház bejárata felé fordult, így tett a két kolléga és a pincér is.
-Hát eljött, ez aztán bátor tett, igazi vitézzel van dolgunk uraim.-jelentette ki Gensk.
-Esőember. Visszavonom, elment a józan esze.-zsörtölődött Seuss professzor.
Az ajtóban ott állt Claude CagnessurMer fekete puhakalapban, fekete lencséjű szemüvegben, hosszúszárú király kék szélkabátban, közben pipázott. Alakja és jelenléte meghökkentette az embereket. A meglepetés sokkoló hatású volt, de az újságírók hamarabb magukhoz tértek, mint arra bárki számított volna. Vakuk villantak, és durrantak, mindent elöntött a magnézium oxid füstje és szaga. A kérdésekre azonban nem válaszolt, csak szép lassan odalépdelt egy asztalhoz, a pincér elvette a kabátját, majd elővett egy apró fehér jegyzettömböt, hogy felvehesse a nem mindennapi vendég rendelését.
-Egy zöld tündért kérek két cukorral és vízzel.-vetette oda szenvtelenül Claude a pincérnek, rá sem nézett.
-Hogy mertél idejönni te mocsok szerencse vadász! Hogy mertél, áruld el nekem, verjétek agyon!- kiabálta egy férfi a kávéház másik végéből. Erre mindenki felfigyelt. Egy elegáns szakállas férfi volt az, aki mosolyogva lépdelt Claude felé. Látszott, hogy régi barátok voltak, szó sem volt ellentétről.Mint az később kiderült, a hely tulajdonosa lépett Claudehoz.
-Hadd szolgáljam ki magát én kedves vendég, rég hozott ide a szél egy ekkora nagy koponyát, hogyan fér a fejére a kalapja ha ennyi okosságot hordott össze egy halandó által mérhető év alatt.-jegyezte meg szarkazmussal fűszerezve az illető és gúnyorosan meghajolt Claude előtt.
-Nem hittem volna, hogy egy évnél tovább marad a tulajdonodban ez a hely te lyukaskezű uzsorás.- Vágta oda Claude majd megszorították egymás kezét.-Egy pohár abszintot legyen szíves, két cukorral.
-Máris hozom Mr.Green.-mosolygott a férfi majd sarkonfordult.
A jelenetetaz egész kávéház végig nézte, de illetődöttségükben nem tudtak mit kezeni, ezért, tovább folytatták beszélgetésüket, miközben sorba álltak, hogy dedikálhassák Szelek szárnyán kötetüket Claude asztalánál.
Egy sötét alak viszont láthatóan nem a műélvezet, vagy a politikai viták miatt jött el a kávéházba. Egy iratfüzetet lapozgatott, és jegyzetelt.
Titkos rendőrségi jelentés
Claude CagnessurMer ma délelőtt 10:24-kor a Per Poilles kávéházba tért be, saját könyvének átadójára.
Harminc három napot töltött Tribium szintjén, másik huszon kettőt Immundium szintjén.
Fokozottan veszélyes. Rendszer ellenes lázító propagandát fogalmaz meg könyvében.
További megfigyelés javasolt.
Az elmúlt időben 47 személlyel vette fel a kapcsolatot, amit az utóbbi jelentésekben feltüntettem.
Ma este 10 óráig követni fogom, bárhová megy.
P.S.: Egy levelet kapott a kávéház tulajdonosától, a tartalma fontos,a lázadókra vonatkozó információkat tartalmazhat.
Üdvözlettel XXX