Név: Ravernon Xorn Nill'Ruhen
	Becenév: Rav, de igazából bármilyen becézésre odaadóan hallgat, ha olyanja van. A hízelgő beceneveket különösen szereti.
	Nem: férfi
	Születési idő: 1838
	Rang: polgár
	Faj: kevert fajú: elsődleges fertőzött, másodlagos misztikus
	Foglalkozás: Kurtizán és művész. Egzotikus megjelenése, melyet anyjától örökölt tökéletes alapfeltétele, hogy nemesek ágyasa és dísze legyen, de különlegessége műveltségéből adódik. Nem csupán kéjt kínál és dekoratív megjelenést, de értelmet és szellemességet is. Imádja a múzsa csók dolgot komolyan és szó szerint venni, hol adni, hol kapni. Másodállásban, szabadidejében költészettel és zenével (hegedű) foglalkozik, de még nem tart ott, hogy ő mecénáskodjon, inkább ő szorul mecénásokra. Emellett szereti a festészetet és a szobrászatot is, ha teheti modellt áll, de inkább a hiúsága, mint a pénz végett. Továbbá besegít apja céhébe is, de inkább névleges örökös, mert noha érdekli a technika, a gőz hajtotta szerkezetek művészisége, kecses ujjaival kellő ráfordítással képes használható eszközt alkotni, túl monoton neki ez a munka, folytonosan kitörni vágyik belőle.
	Szint: Tribium
	Család: -Apa: Rahatrell Xorn Nill'Ruhen (62): Kiborg, aki piszkos üzleteivel, jóvágású küllemével és jól informáltságával egyre feljebb és feljebb gyűrűzik a polgári rétegben. Ésszel bánik a fekete piacban való részvételével, így jól tudja leplezni, hogy kiborg árui nem teljesen minőségiek, ámbár használhatóak. Erélyes, megfontolt és óvatos jellem, aki nem veti meg a szépet és a testi örömöket. -Anya: Niellriena Xorn Nill'Ruhen (58): Fertőzött, aki kora ellenére is felkelti a férfiak (és nők) figyelmét. Immundium szintjéről tört fel, miután túlélt egy fertőzés-támadást. Teste deformáltságát előnyére fordította, megszabadult erkölcsi aggályaitól és jól házasodott. Egyszerű kéjnőből jó feleség és anya lett, bár romlottsága nem csak testében mutatkozik. Fia a legdrágább műve, saját szépségét látja visszatükröződni benne. -Közeli ismerős: Chlea (33): Ember nő, akivel Ravernon sokat járt össze, tekintve szakmabeli a nő is. Noha keveset tudnak egymásról, de a kellemes éjszakák, nappalok kárpótolják őket. Ravernon az intelligenciája, neveltetése és szépsége miatt kedveli.
Képesség Ügyesség és Regeneráció 1. szint: Ruganyos mozgása és laza ízületei miatt hajlékony és akrobatikus. A könnyebb sérüléseket hamar begyógyulja, az enyhe betegségeket könnyebben legyűri. Fiatalos kinézete is utóbbinak köszönhető feltehetőleg. (Lappang benne a misztikus képesség, hogy manipulálni tudja az árnyakat és a sötétséget, de még nem találta meg a fókuszát, amivel feltölthetné magát és élni tudna a képességgel.)	Képzettség -Harc: testharc (harcművészet) 2. szint -Társadalmi: etikett 1. szint -Helyismeret - Tribium 2. szint -Helyismeret - Immundium 1. szint
Külső jellemzés Hogy milyen a külsőm, azt kérdezed? Elsőre talán bizarr, de miután alaposabban megnézted láthatod mennyi kéjt és erotikától fülledt dolgot rejt. Szexi vagyok, pezsgő és egy igazi szépfiú. Ha a fenekemre csapsz nem zavar, de ha visszacsapok, lehet, nem szabadulsz, vigyázz! Hogy is írjam le elementárisan vonzó külsőm? 192 cm magas, nyúlánk, ápolt, hosszúkás arcú, vállig érő fekete hajú, mely hátul borzoltan rövid, démonian vörös szemű, vékony ajkú szívtipró. A szeme színe a fertőzöttség része, bár én előszeretettel viselem, tekintélyt parancsolóbbá válok általa. Kecsesen hosszú ujjaimmal szívesen elidőzöm a formás női és férfi testeken egyaránt. A körmeim erősebbek és hosszabbak, némi összhangot teremtenek fogazatommal. Nyelvemet ritkán mutogatom, mert hosszabb mint egy emberé, de a beszédemen nem hallani különbséget, ellenben csók közben könnyen okozok meglepetést. Hangom selymes, buja, ha akarod mélységesen alázatos vagy dominánsan parancsoló. Fogaim és füleim hegyesebbek, metszőfogaim egészen élesek, óvatosan harapdálhatom csak a partnereim. Mozgásom könnyed, néha pózoló, semmi merevség vagy görcs nincs benne. Nadrágomba amolyan övszerűen elrejtve szoktam tartani dárdás farkam, mely olyannyira a testem része, mint a karjaim vagy a lábaim. Az egyensúlyérzékem is jobb, hála eme kiegészítőmnek. Ha nem figyelek és elől van, hangulatomhoz igazodva tekeredik vagy himbálózik, mint holmi kandúr-farok. A jobb vállamon található egy tetoválás, mely nonfiguratív, de kivehető belőle bármely általános szimbólum, például lángok, hullámok, amit akarsz, a fantáziádra bízom. Elvégre nekem minden jól áll… Ha már itt tartunk: Az öltözékem laza, nem félek mutogatni magam, nem vagyok ilyen önző kurafi. Lezseren gombolt fehér vagy fekete ingek, anyaguk finom esésű, hogy simogassa a bőröm, a nadrágok feszesek, divatosak, hogy megkívánj. Ostor és selyemkötél is szokott nálam lenni, ha szeretnél egy kis pikáns éjszakai élvezetet. Mivel szeretem, ha megbámulnak, megfordulnak utánam, így nem szoktam kámzsát hordani, csak ha nem akarok valamiért kitűnni. De ez ritka. Egyéb dolog érdekel? Vetkőztess le és tüzetesen nézzél meg, szerintem te pirulsz bele nem én… Kukuku.	Belső jellemzés Imádni fogsz. Hogy miért? Mert csak rám kell nézni. A hatalom és a céljaim eléréséért bármit megteszek, és nem lesz színészkedés a többsége. Nem zavar a szolga szerep, mert ha akarok, akkor török ki, amikor akarok. A perverzitást szeretem, az ártatlanságot kényszeresen meg akarom rontani. Persze türelmes vagyok és szeretem ezeket az élvezeteket elnyújtani, így sokszor fel sem tűnnek az igazi szándékaim, csak amikor már késő és én nevetek csak. Nincs is annál jobb. És az emberek akkor a legszánalmasabbak, ha látod, hogy át lettek verve! Mások érzéseit nem nagyon becsülöm, mondjuk a sajátjaim sem. Az életet nem tisztelem, aki utamban van, megölöm, aki rossz helyen van, rossz időben nem sajnálom. Imádom a vér ízét, mert olyan, mint a hatalomé. Nem tudom mi ez a belső késztetés a vér iránt, de nekem ez olyasmi mint másnak a drogok vagy az édességek, néha meg kell ízlelnem. Néhányan elfajzott fertőzöttnek is becéztek, egészen addig, míg meg nem ettem a májuk és le nem nyalogattam a szájukról az édes vérük. Azt mondják velejéig romlott vagyok, igazuk lehet, bár aki csak felszínesen ismer, az meg nem mondaná ezt rólam. Általában művelt, buja férfi benyomását keltem, de ez így is van rendjén. Szociális vagyok, igyekszem elbűvölő és szórakoztató lenni, hogy hiúságom simogatva legyen dicsérő szavak által, mindig akadjon, aki kedvét leli testemben vagy intellektusomban. Udvarias és figyelmes, már-már törődően kedves habitust kínálok az ismeretleneknek. Sötét oldalam amúgy is Immundium zeg-zugaiban élhetem ki csak egyelőre, ott senkinek nem tűnik fel egy kis senki eltűnése, halála... Talán azért lelem kedvem az ottani tartózkodásban, azért nem zavar a lenti mocsok és kilátástalanság. Bár meglepően sok értelmes egyed van lenn, márpedig engem az intelligencia lenyűgöz, a tudás szórakoztat, leköti a figyelmem. Hallás alapján tanulok, bár könyveket is szívesen olvasok délelőtti sétáim keretében. Ha valaki történetet mesél képes vagyok csüngeni a szavain, mert valóban érdekel, legyen az tudományos felfedezés, ihlet vázolás, családi drámáról való panaszkodás. Minden információ érték, sosem tudhatod mi válik a hasznodra, erre apám tanított. Ő is azért vitte valamire, mert figyelt a környezetére, én pedig ha nem is rendelkezem kellő empátiával, de érdeklődésemmel helyrebillentem az egyensúlyt hiányom felett. A műveltséget is szeretem, könnyen le lehet vele nyűgözni, no meg a sok pénzzel. Mivel elég tékozló vagyok, rászoktam, hogy meghívassam magam szép hölgyekkel vagy gazdag urakkal. Elég kényelmes meg kell hagynom. Független is vagyok, odamegyek, és azt csinálok, amit akarok, nincs gazdám, még ha mondom is, valamint ahhoz húzok, aki jobb ajánlatot ad. Életemben törekszem a külső-belső egyensúly megtartására, a fejlődésre, mint tudásban, mint jellemben, így minden napra kitűzök magam elé valamilyen apróbb vagy épp nagyobb célt, ami hajt előre.

Azt hiszem a mesém nem elég a születésemnél kezdenem, mert az olyan tervezett gyerek esetén, mint jómagam, érdemes a szülők törekvéseinél kezdenem.

Anyám embernek született Immundium egyik mocskos sikátorába. Mindig is szegény volt, laza erkölcsű, és noha szép is volt a mocsok nem tette kívánatosabbá a férfiak körében, mint bármely másik szebb asszonyt. Elmondása szerint egyik este többet itatták a kelleténél és a fal mentén botorkált egy számára ismeretlen utcában, mikor valami elragadta és a vállába harapott éles fájdalommal karöltve. Aztán csak a zajok, a vér melege és a halálközeli üres állapot maradt meg neki küzdve a túlélésért. Mikor magához tért fájt és égett minden tagja, a fogai, a feje... Úgy érezte megnyúltak az ízületei, bőre feszesebb lett, keményebb, mégis puha maradt... egy zavaros pocsolyából ivott mohón, majd mikor elült a felkavart üledék látta meg egy idegen arcát. A szeme vörösen izzott, a fogai élesebbek lettek, a nyelve megnyúlt... farka is nőtt. Sokáig bujdosott, majd mikor ráeszmélt mi történt erőt vett magán és saját előnyére kovácsolta deformáltságait. Egzotikumként kezdte árulni a testét, amelyet egy évvel később apám meg is vett, nevezzük házasságnak.

Apám mindig is nagyra törő ember volt, olyan aki gond nélkül bárkin áttapos. Nem is csoda, salaknak született, de polgárrá protezsálta magát kemény munkával és egy jó társsal. Nill-el tökéletes párost alkottak, együtt törtek ki a legalsó szint kilátástalanságából, bár egyáltalán nem volt könnyű és rengeteg hazugságon és kétes üzleten alapul a vállalkozásuk. A Nill'Ruhen céhet is ezek a módszerek alapították, ámbátor külső szemlélőnek tisztességesnek tűnő árut kínál tisztességesnek tűnő áron. A cél már csak az volt, hogy kitudakolják a vevőkör igényeit, fizetésre bírják a tartozókat, erre kellett neki anyám elsősorban. Egy jó szajha sok információhoz jut, elég közel férkőzik bárkihez. Nos, anyám egy normális élet reményében maradék erkölcsi aggály-láncait is leverte, így a fekete piac titkairól mindig el-el csípett pár információt apámnak.

Apámra visszatérve, a kaotizmus híve. A lázadás a mindene, mint egykori salak rangú egyén halált, vért és pusztulást kíván minden nemesre, de főleg a hetekre. Egy ideig az ellenállás és lázadók tagja is volt, de az őrség egy tagja csúnyán megbüntette, könyöktől levágta a jobb karját. Ekkor építtetett magának feketén egy erős jobb kezet, melyben rejtett penge is van, de fő előnye, hogy borzasztó kemény jobb-horgot képes bevinni vele. Az már csak ráadás, hogy később a fülét is módosította, hogy állítható legyen a hallása hallgatózás szempontjából. Persze hamar tönkremennek ezek az alkatrészek ha nem vigyáz, de mindig szerez újat, tudja hol keresse ami kell.
A lázadásról azonban csak látszólag mondott le, ugyanis volt más oka is, hogy anyámat választotta. Egy fertőzött feleség nem biztos, hogy főnyeremény, kivéve, ha egy olyan fiúgyermeket kap, aki ügyesebb mint az átlag és kitanítható amolyan tökéletes kémnek vagy be lehet építeni a nemesek közé hogy onnan szerezzen információt. Anyám erre nem volt jó, tekintve stílusa alpárinak mondható, de mit várunk egy salak szajhától? Csodát ne.

Így esett, hogy amikor megszületettem, apám a kitörésre való potenciális lehetőséget látta bennem. Iskoláztatott ahogy tudott, tanított a maga módján. Ám ha szófogadó és boldog gyermek is voltam, megvoltak a magam furcsaságai. Például a beteges vonzalmam a vérhez, ebből kifolyólag az öléshez. Anyámat látva és tapasztalva még buja is voltam, szégyenérzet nélküli világfi, aki tárgyként használta saját és mások testeit. 16 voltam, mikor először öltem szeretkezést követve. Túl sok vért is ittam és a delikvens leány ott lehelte ki megrökönyödve, félig mámorban úszva a névtelen lelkét. Apám nem büntetett meg, bár bosszús volt, hogy bajlódnia kellett a hullával, elvégre Tribiumban egy hulla nem olyan mindennapi kirakati tárgy, mint gyerekkori lakhelyén. Akkor kezdett levinni magával Immunium szintjére, megmutatva, hogy is élnek igazából az emberek, mi a nyomor és mit jelent úgy vadászni, hogy ne legyen belőle botrány. Az igazat megvallva, szeretek azon a szinten kocsmázni, nőzni, a nyomorban minden megengedett, csak hogy egy napig is jól érezze magát az ember. De nem is veszélytelen egy környék, ezért apám harcra is elkezdett tanítani. Ehhez kevésbé fűlött a fogam, jobb szerettem lepedőakrobatikával karban tartani a testem, de be kellett lássam, csak előnyömre válik a dolog. Kívánatosabbá tette a testem, ruganyosabbá a mozgásom, magabiztosabbá a jellemem. Mire 18 lettem már javában nőztem és fiúztam, helyi pletykákkal kezdtem, mert apa ezt kérte. Arra nevelt, hogy a nemeseknek a titkait fürkésszem a salak és a polgárság számára, adjam el magam. Nekem mindez csak mellékes játék volt eleinte, mert hajtott a vérem, ágyról ágyra járni, felfedezni a deformáltságaim előnyeit csábítóbb volt, no meg anyám is nevelt a maga módján, elvégre ezt a részét ő értette igazán, apám csak élvezte a dolgot, ugyebár. De persze kellett "igazi" munka is, így a vállalkozásban is segédkeztem. Két dolgot mondanék a rengeteg üzletelésről és árubeszerzésről a bányákból és hasonló: monoton és unalmas. De komolyan, egy magamfajtának, aki a testben és a lélekben gyönyörködik, filozofikus eszmefuttatásai vannak, annak a gépezetek csak ideig-óráig érdekesek. Megalkotok valamit, megszerelek, csodálatos érzés. Egyszer. Aztán már ismétléses tanulás, majd oda a kihívás és monoton mozdulatsorrá fajul az egész. Hamarabb tanulok meg egy verset, mintsem megszereljek mondjuk egy kiborg felszerelést. Lehet türelmem sincs hozzá, nem tudom. De egyszer eléggé sok munka volt a műhelyben, apával ketten voltunk. Rossz napunk volt, elrontottam egy egyszerűbbnek mondható számolást és veszteség érte a műhelyt, mondjuk nem csekély, hozzá kell tennem, el kell ismernem. Apám szörnyen kiakadt, én már szabadultam volna, de csak kiabált, kötekedett, jobb kezével erősebbet lendített rám, mint illő volt. Egyik kezemmel a hűtővízbe, másikkal a parázsba és hamuba nyúltam, hosszú nyelvemmel a felrepedt szemöldökömről nyaltam le a kicsordult vérem. Nagyon dühös voltam, lázadni akartam. Akkor nőtt a sötétség körülöttünk puhán körbecsókolva minket és vált nyomasztóvá a helyiség. De csak megmakacsoltam magam és dolgoztam tovább ahogy megfordultam, a sötétség visszahúzódott a neki kirendelt és eltűrt sarkokba és zeg-zugokba. Apám a füle miatt hallotta a sötétség suttogását, ahogy szomjazza a megtorlást. Nem volt benne biztos mit látott és tapasztalt, de mohóság csillant a szemében. Salak volt, hallott hitükbe kapaszkodó suttogó személyekről, akik hatalommal bírnak, akik parancsolnak kisebb erőknek. Nem szólt semmit, ott hagyott, három nap múlva tért csak haza. Bocsánattal kezdtem mikor visszatért, részleteztem ifjú fejem forró hevét, de meg sem hallotta. Váltig állította, sokkal tökéletesebb aduásza leszek a tervének mintsem gondolta. Egy mesét kreált, miszerint az Uralkodó egy szikrája bennem pislákol és ki kell törnie a felszínre az elnyomás szavának. De fogalmam nem volt miről beszél, egyszerűen csak elborult az agyunk a vértől, az enyém az agyrázkódástól, elvégre sosem mutattam jelét semminek, csak a fertőzöttségemnek. De ő hangsúlyozta, hogy különleges vagyok, de mivel meggyőzni nem tudott, így örök sokat sejtető mosolyával taníttatott tovább. Hiúságom azonban titkon tovább dagasztotta, kecsegtetett a gondolat, hogy több vagyok, más vagyok, különlegesebb vagyok. Észre sem vettem és alapgondolattá formálódott ez a szemlélet bennem, jutalomnak tekintem magam azoknál, akik megkapnak. Apám minden esetre nagyobb teret engedett, elmélyedhettem a művészetekben is az etikett mellett és a vevőköre bővítésével egy-pár felsőbb köri polgárnak ajánlott a figyelmébe. Onnan terjedt a hírem, mint gardedám és előadó, szórakoztató ifjúé. Húszas éveim vége fele már nemeseknél is megfordultam, mint színházi kísérő, amolyan dísz, megvett mosoly. Jártam Eritriumban is, ami teljesen levett a lábamról. A rengeteg szép ház, fás kertek, autók... amennyire imádom az alsó szintet az erkölcstelen fertő miatt, annyira szerettem bele a felsőbb rétegbe a tisztasága és a színessége miatt. Valamint... imádtam szórakozni, ha mértékkel is a nemes fruskák igényein, olykor szemérmességeiken, vagy ne adj isten naivitásukon. Az elfojtott "akarom" tekintetek, ahogy egy esten meglátnak valaki oldalán, ahogy vörös szemeim fürkészik, vékony, számító mosollyal játszó ajkaim és szinte hallom kéjes gondolataik, hogy bizony tegyem a dolgom, amiért örömest fizetnek. Minden hódítás más, sosem vetek be egy trükköt kétszer, mert kell a kihívás, a kreativitás és hogy minden kuncsaftom érezze, egyedi esetként bánok vele. Nyugodt szívvel beszélhetnek ki, örök pletyka alap maradhatok, mert mindig mindenki máshogy meséli el a dolgot, nem hiába. Emiatt senki sem tudja, mi igaz és mi valótlan, kénytelen személyesen utána járni a dolognak, hogy tiszta képet kapjon. Olyan játékszer akarok lenni a nemeseknek, amik felkeltik a hetek érdeklődését is, hogy teljesítsem egyik küldetésem: megtudni azt az információt, amivel a salak népe kitörhet. Apám a kaotizmus és abból felépülő új rendre alapoz, én a káoszban fellépő szabadságra, miszerint hagyhatom az etikettet és szórakozhatok az emberekkel kedvemre. Persze egy új rendszer ellen én sem tiltakozom, de lázadásom inkább kreatív kijátszásaimban rejlik, mintsem háború  áztatta gondolatokban. A felesleges, értelmetlen erőszak ellen vagyok, én csak a gyengéket, ostobákat, életképteleneket ölném meg bármely rangot is tudják a magukénak. Apám szerint rengeteg tartalék van még bennem, ami majd egyszer, ha eljő az idő a részemmé válik, de addig is, egzotikus fertőzöttként kívánom tengetni mindennapjaim, kéjben, szenvedélyben és művészetben.

Már hiányzott ez a karakter koncepció, ami apró probléma volt, az is moderálva lett, így el is fogadlak, nyomás a takaró alá. Én már előre rád nyomom a +18-as stemplit, jutalmul 10 pontot kapsz