 | Név: Nixran |
Becenév: Vipera, Méregajak, Nix, Rikke, testvére az egyetlen aki Nixi-zi, de az is sok... | |
Nem: férfi | |
Születési idő: 1843 (27) | |
Rang: Salak | |
Faj: Ember | |
Foglalkozás: Kém, informátor és bérgyilkos, méregspecialista, kertész. Nixran elsősorban informátor, információval kereskedik. Attól függetlenül, hogy Immundiumban tevékenykedik elsődlegesen, a polgárok is előszeretettel állítják szolgálatukba, olykor-olykor pár nemes is. Mérgei egyediek, erősek és halálosak, így lehet még életben. Testvére miatt a bérgyilkos szerep sem idegen tőle, így ha nem is oly nagy élvezettel, de tisztességgel elvégzi a mások számára mocskos munkákat is, nemre, fajra, korra való tekintet nélkül. Ha éppen egy egyszerű Tribiumi lakost ad, kertészként funkcionál, Rikke álnéven nevezve magát a piacokon, ahol növényeket is árul. | |
Szint: Immundium | |
Család: -Szüleivel erőteljesen megromlott a viszonya, mikor nem tartottak igényt a két fivér közül csak az egyikre. Valahol élik mocskos bérgyilkos életüket, de lehet valaki már leszúrta őket, Nixran maga nem tudja, de nem is érdekli, legalábbis be nem vallaná az ellenkezőjét.-Newran (26): Ikertestvér, aki Nixrannal együtt alkotja a Vipera illúzióját . Mindene a testvére, de a mérgek vagy a szülői bánásmód miatt kissé megbomlott az elméje. Színpadias olykor és szemeiben őrült csillogás fénylik. Élvezetet lel a gyilkolásban, csupán másodlagos diszciplína nála a kém szerep, testvére miatt. Tökéletesen alakítja bárkinek Nixrant, elvégre jobban ismeri mint a férfi önmagát. Van egy társa, Greth, aki misztikus és különböző erőterekkel machinál. Newrant hűen követi, talán szerelemmel is, bár erős mazochista hajlamai miatt nehéz megítélni mit is éreznek egymás iránt. Legalábbis Nixran nem tudja eldönteni. Annyi bizonyos, hogy Newran az őrült, mozaikos, törött világszemlélet alatt egy megfontolt, precíz gyilkos, aki ha valamit kitervel, az működni is fog, halálos pontossággal. -Pár, nos... barát(?) akiket kénytelen volt maga mögött hagyni, családjaik biztonsága érdekében, bár teljesen nem szakított el minden szálat, ha nagy szükségük lenne rá, tudjon segíteni. -Slith, a kígyó. Mondhatni egyetlen igaz és hű barátja, akinek mondhatja minden hülyeségét, kénytelen meghallgatni, valamint "házőrzője" is, mert a zugot ahol él, be kell biztosítani. Továbbá egyes mérgeit a kígyóból veszi, legerősebb mérgeinek alapanyaga Slith méregváladéka. Kicsit hosszabb, mint 2 méter, méregzöld színű és valahogy a sárga szeméből árad valami furcsa állati intelligencia, ami nyugtalanná teszi a nézelődőt. Mérete miatt Nixran csak néha megy ki vele a házból, de szoktak „kirándulgatni” hol munka miatt, hol egy laza piknik keretében. | |
Képesség Nincs | Képzettség -Túlélő: Helyismeret: Immundium 3. szint -Tudományos: Méregismeret 3. szint -Harc: lefegyverzés 1. szint -Alvilági: Lopózás 1. szint -Alvilági: Rejtőzködés 1. szint |
Külső jellemzés Nix 176 cm, az átlagosnál valamivel jobb izomzattal, azonban annál ruganyosabb mozgással. Van valami kimért a mozdulataiban, amik mégis mindig könnyedek és fürgék. Arca megkapónak mondató, haja ősz, némi hamuszín árnyalattal (amit a szülőhelye állandó porrétegéből is adódhatna), állig érő, egyenes. Szeme sötétebb kék, ami néha a sötétben mintha lilaként villanna, hála az éjjellátó lencséinek, amik némileg javítják a látását éjszaka. Általában elégedett mosoly ül az arcán, ami megnyerővé és magabiztossá teszi. Ruhának bőrruhákat hord, könnyű páncélt, köpenyt, semleges színekben, vagy sötétekben, ha épp felderít. Derekán a köpenye vagy inge alatt két háromágú tőrét, (sai-jait) rejtegeti amivel harcol, lefegyverez és vágást ejt vagy szúr mérgezett pengéivel, ha rákényszerül. Mellkasán és öve szabad részein sok zsebet és szütyőt tart, általában különféle mérgekkel és néhány ellenméreggel. Csizmát visel leggyakrabban, az a város mocskától is védi, valamint könnyebben tudja benne tompítani a zajokat, ha lopakodik. Ha "civilben" van, akkor kertészként és növénytermesztőként tengeti életét, így látni kertésznadrágban is. Hosszú, elegáns és fürge ujjaival egyre használhatóbban töri a zárakat, forgatja a fegyvereit. Sokan mondták, hogy remekül hárfázna velük, de nem vonzza a zene. Nem olyan jövedelmező, mint a torokmetszés… | Belső jellemzés Ahhoz hűséges úgymond, aki megfizeti. Neki az élet pénzben mérendő, tudja, hogy rá is vadásznak, bár néha kevesli a vérdíjat a fejére. Jókedvűnek és nemtörődömnek tűnik, de azért néha képes nem csak magára gondolni. Néha. Kell neki a pénz, sok, mert van egy ügye, amit el akar intézni, de persze titokban tartja, még Newran előtt is. Na meg a jó alapanyagok nem olcsóak, ha felsőbb szintekre kell mennie, az megint csak költséges. A hasznos és értékes dolgokat kedveli, éjszaka eleven általában, egyedül, mert a csapatot és a társakat nem szereti. Bizalomgerjesztő külsőre, de valahogy a szóváltások után mégsem választaná senki testőrnek, vagy legbizalmasabb barátjának. Amolyan bőre váltó viperának érzékelik azok, akik jobb jellemismerőek, vagy jó érzékük van mások természetének kifürkészéséhez. A gyenge és naiv jellemek viszont a tenyeréről esznek, ha elég jól csavarja a szavakat. Nem vállal felelősséget másokért, ha megmenti, akkor ott üzleti vagy egyéb hasznot remél, nem érdemes elbíznia magát az embernek. Könnyen beszédbe elegyedik, de csak hogy információt gyűjthessen és kereskedhessen velük. Sosem nyílik meg, ha magáról kell beszélni, terel vagy hazudik, cinikusságával amúgy sem lehet tudni, mire gondol sokszor valójában. Testvére miatt egyébiránt kissé paranoiás és kritikus. Csípős a nyelve, ha valakivel sűrűbben kényszerül beszélni, vagy jó sokat dolgozik neki. Magabiztos, ha mérgekről van szó, cinikus és kárörvendő ha épp saját fegyverével, méreggel próbálják hatástalanítani, mivel elég sokkal szemben már ellenálló, folyamatosan termelteti szervezetével az ellenanyagokat, így mondhatni ritka mikor épp nincs megmérgezve a teste. Tudja, hogy ez hamari halált okoz majd neki egyszer, de ha nem tenné, akkor abba halna bele hamar... ördögi kör, talán emiatt vált epéssé, cinikussá, már-már szarkasztikussá. Mindig valami nagyobb összeesküvést keres, főleg a háttérben, ő nem hisz a békében. Soha nem is fog. |
Előtörténet
Hogy miért írom le mindezt, kockáztatva, bárki elolvashatja? Mert vannak dolgok, amikről soha, senkinek nem kívánok beszélni, még Shlithnek sem, hiába nem fejtené ki a véleményét. Egyszerűen kibeszélés helyett kiírom magamból, majd ha leírtam mindent amit akartam, a tűzbe vetem és remélem a papírlapok hamuvá omlásával a szívemről is leolvadnak a terhek...
Azt mondják minden történetet az elejéről érdemes kezdeni, én sem kívánok másképp tenni. 27 éve születtem a testvéremmel, Newrannal egy borús, esős, kissé viharos őszi éjszakán Immundium egyik tucat sarokházában. Azt hiszem én voltam a második, Newran valahogy inkább bátyám, mint öcsém, hiába csak formalitás a megnevezés. A szüleink a salakban élő bérgyilkosok egyikei voltak, de a szakmájukban nem számítottak rossznak. Anyám lehetőséget látott a tényben, hogy ikrei lettek, apám támogatta őt a kivitelezésben. Úgy lettünk nevelve, hogy egymás alibijei legyünk, ne csak külsőre, de belsőre is legyünk egyek. Egy ember, hogy képességeinkben felülmúljuk a többi orvgyilkost. Ehhez jött apánk további elgondolása, hogy úgy nevel minket, hogy már gyermekként szoktatja a szervezetünket a mérgekhez. Értette a dolgát, tudta tartani a mértéket. Az öt éves kor volt számomra a választó víz, akkor kezdte növelni apánk a dózist. Newran szervezete jobban befogadta a mérgeket, az enyém igyekezett kilökni őket. Gyakran voltam súlyos lázas, rengeteget hánytam, a kiszáradás fenyegetett. Ha Newran nem ápolt volna, nem alszik velem, nem támogat lelkileg, nem írnék most egy sort sem, meg sem tanultam volna írni és olvasni se, nem élem meg azt a kort se. Rettenetesen nehéz volt, tekintve a szüleim Newranban látták a jövőt, én csak a második voltam, egy kiegészítő, aki nem fontos, eldobható szemét, ha úgy adódik. Aki gyenge, vesszen. Newran természetesen nem így vélekedett, lelkesen tanult velem, társat és bizalmast látott bennem, én pedig még inkább így éreztem iránta. Megmakacsoltam és felszívtam magam, a mérgekbe és azok tudományába vetettem magam, ebben kivételesen én segítettem testvéremnek. Most is meleg érzések kavarognak bennem, hogy akkor még a sok becsmérlő szó ellenében is hittem a család naiv elgondolásában... Teltek az évek, elértük a tizenöt éves kritikus kort de nem voltunk egyformák Newrannal. Ő imádott gyilkolni, szórakoztatta mások haláltusája, kiélvezte szenvedésük, míg én gyorsan és kíméletesen vettem el mások lelkét. Engem inkább az anyagiak hajtottak, hogy jobb mérgeket készíthessek, testvérem csak a hírhedtségre törekedett, holmi szimpátia alapján válogatta meg kinek gyilkol, kinek nem. Ha nem volt elég kreatív a feladat, nem érdekelte, én viszont ha megfizették, véghez vittem. Szüleink ezt nem nézték jó szemmel, főleg hogy nem azt az eredményt kapták, mint remélték, így egy nap közölték, nekik elég egy gyerek, lássuk ki vitte többre. Aki gyenge, vesszen. Engem sokkolt a tény, elvégre... a saját bátyám nem ölhetem meg! Newran szeme élesen villant, keveset habozott. Dulakodtunk, megvágott a mérgezett tőrével és kilökött az ablakon. Még el bírtam menekülni, bár a szüleink azt hitték meghaltam. Amúgy sem bírtak megkülönböztetni minket ha külön láttak miket, néha még együtt sem... Newran tudta hogy még élek, de játszani kezdett velem. Éppenhogy éltem csak túl a másnak halálos adag mérget, de ezután bizonyos időközönként folyamatosan csapdát állított. Ritkán csaptunk össze, tekintve nem jó ha bárki meglátja, kettő van belőlünk, de pár majdnem halálos mérgezést és mélyebb heget Newrantól kaptam. Ámbár útjaink szétváltak, külsőnkön mégsem módosítottunk, vigyáztunk a testünkre, tekintve nehéz megoldani hogy a mélyebb hegek ne látszódjanak, főleg azok eltérései testünkön. A Vipera képe tovább élt, hírhedtsége tovább nőtt, fejlődött, színesedett. Általában aki hallotta ezt a nevet az alvilágban, az tudta, hogy jó méregkeverő, erős mérgeket is használ, azzal öl hol szemtől szemben, hol észrevétlen. Aki összetűzésbe keveredik vele, az gyakran nem sokra rá alulról szagolja az ibolyát, elvégre szeret ölni. Informátornak sem utolsó, sok alvilági dologba belefolyik, kérdés melyikhez van ténylegesen köze. A lila vipera nevet pontosan nem tudom honnan kaptuk, valószínű egyesek azt hiszik fertőzöttek vagyunk. De lehet csak szimplán mindig megújuló képességünkről kaptuk, valamint mert olyan a stílusunk, mint egy csúszómászónak. Vipera méreggel is dolgozik állítólag, ami igaz is. Másik nevünk pedig mérgezett csókunk miatt adták, elvégre nem vetjük meg a testi örömöket, de halálos egy szeretők vagyunk. Newran szereti ajkait méreggel bekenni, buja csókjaival gyilkolni. Mások azonban úgy vélik, a név onnan ered, hogy megmérgezzük szavainkkal az elméket és befolyásoljuk azokat, úgy szedjük ki belőled az információkat. Úgy hírlik, a Vipera kegyetlenül öl, mások szerint egész művészien. Egy biztos: csak akkor van jó dolgod ha te bérelsz fel, ha ellened bérelnek akkor légy óvatos...
A pletykák tehát nőttek, a titkunk pedig senki sem tudta, csak mi. A Vipera egy férfi, egy kissé őrült, de óvatos alak, aki elég rapszodikus ha úgy tartja kedve. Van aki a pénzre esküszik, valaki a külső megjelenésre, mi alapján is köthető üzletet vele. Az igazság azonban annyi, hogy melyikünkkel tárgyal... ellenben ha érzékeljük, hogy az adott illető nem a saját ügyfelünk, informátorunk, átlépünk a másik gondolatvilágába és eljátsszuk a kegyetlen gyilkost vagy a pénzéhes simanyelvűt. Az együtt töltött 15 év elég idő volt teljesen kiismerni egymást. De továbbra is ott élt a tudatomban, hogy Aki gyenge, vesszen. Nem akartam gyenge lenni, ha valaki megöl csak Newran lehet, bár neki sem adtam könnyen a bőröm elhihetitek. Nem akartam meghalni. Mantráztam magamban, hogy meg kell öljem a fivérem, de sosem vallottam be magamnak a tényt, hogy életem legnehezebb tette lenne. Paranoiám miatta alakult ki, idegeim tőle váltak elhasználttá. Ő miatta gyűlölöm a szajhákat (szex közben elég védtelen az ember, könnyű megölni, ha nem figyel), ő miatta vagyok bizalmatlan mindenkivel, mert ugyan honnan tudjam, nem Newran kémei-e? Könnyű elfedni az arcot, megoldani a dolgot. Az informátoraim mindig rettentően óvtam és vigyáztam, de Newran előszeretettel cserélgette nekünk, ami kiakasztó volt. De informátorok kellenek, hűséget eképpen tudtam kimutatni, sosem voltam hálátlan ha valaki nekem dolgozott. De Newran miatt csak a merészebbek dolgoznak nekem és neki, vagy akik könnyen akarnak pénzhez jutni ha van tehetségük. Newran árnyéka azonban mindig beburkolt, nem voltak nyugodt perceim. Néha már abban sem voltam biztos, hogy nem csak megbolondultam-e, nem én vagyok-e Newran és Nixran valaki más... apránként hullottam szét, főleg, hogy én csak a Vipera vagyok. Ez a nevem, így hívnak... de nem így születettem, van nekem rendes nevem is, de oly ritkán hallottam, hogy már-már azt hittem álmodtam, fáradtságom és a mérgek játéka volt velem. De belül tudtam, éreztem nem így van, Newran él és rám vadászik szüntelen. Bárhol és bármikor lecsaphatott.
Eltelt pár év, közben rátaláltam Slithre egy Eritriumi felderítésem során, egyetlen igaz barátomra, aki sosem árult el, hűséges maradt bármily viszontagság is volt. Harapása már nem öl meg, de mérge eleinte míg kifejlesztettem magamban az ellenmérget, hatalmas kínokat okozott, idegméregként óvatosan kezeltem. De amennyire erős a mérge, olyannyira ragaszkodó hozzám. Valószínű érzi a szeretet, amit felé táplálok. Ha éppen lázban fetrengtem a szoba padlóján, ő melegítette a testem, úgy gondolom sok esetben mentett meg a kihűléstől is. Hogy legális információforrásaim is legyenek, Newrantól független kialakítottam egy másik ént is magamnak, Rikke Runlast-ot. Ő volt a legális, polgár életem, a kertész, növényárus, aki a piacon a rengeteg gőzgép kattogása mellé növényeivel és fűszereivel életet varázsol mások lakásába, nem csak fémet és füstöt. Pénzem java ebben van, nagy befektetés, elvégre Immundiumban növényt termeszteni... az sem kevés befektetés volt, hosszú évek kemény munkája, de termése önfejlesztő. Minél több lett a növényem, annál tisztább lett a zugom ("lakásom") levegője, a fényt is gépekkel, tükrökkel, de megoldottam, magam termelhettem mérgeim. Azt hiszem minden növényem a gyerekem, büszke apa vagyok! Szeretem a növényeket, ha épp feljutok a felsőbb szintekre, ámulattal forgok körbe a parkokban, imádom őket. Persze akkor sem felejthetem el, honnan jöttem és ki vagyok... A legnagyobb változást azonban egy olyan nő megismerése hozta, akihez először kötött hosszú idő után valamifajta románc. Nevet még most sem írok, mert félek kiszakítanám a papírt dühömben... Eleinte úgy tűnt, Tribium egy zsoldos asszonya engem akar megismerni, nem a Viperát. Ha nem érted miről beszélek nem hibáztatlak, aki kettős életet él, az érti mire utalok. Segítettem neki, túlléptem magamon és magam elé helyeztem. Hogy miért? Mert eladták... beházasították egy nemes mellé felmenői végett, dísznek, kirakatnak. Ám a férfi verte, megalázta, minden szerettét kiiktatta, elintézte hogy ne beszélhessenek. Én csak úgy maradtam meg, hogy belopóztam hozzá és vállaltam hogy ha rá is jön, szembeszállok vele. Nem került sor erre, nem érdekelte a férjet, hogy néha kielégítem a nejét, legalább néha sírás nélkül mosolygott. Noha kiderült, hogy érzelmi manipuláció áldozata lett a férfi, emiatt kínozta a pártfogoltam és a környezetét, a viszonyom az illető nővel totálisan megromlott. Igazából kihasznált.... Szánalmas emiatt panaszkodni, gondatlan voltam és naiv, mondhatni megérdemeltem. Aki gyenge, vesszen. Így gondoltam rá is, állítólagosan halálosan szerelmes volt egy pasasba, gondolom az ágyban míg velem volt is rá gondolt. Ami nem szokott érdekelni, de mivel elhitette "engem lát" igazán mocskos r.bancnak tituláltam miután kiderült, elárult ennek a pasasnak. Mert azt mondanom sem kell, hogy egy rendfenntartó nemesről beszélünk. Nem is kis hal. Szóval volt ellenem egy csendes hajtóvadászat. A nő pedig nem tett semmit, elém vágott egy adag pénzt, hogy tűnjek el.... mert ő választott. Pedig a fertőzöttek elleni fellépésünk összekötött, informátora voltam, társak valahol... de csak az ellenségeket hagyta a nyakamban, akiket előcsalogatott nekem a zugaikból. Csak a nőkkel ne verjen a sors! A pénzt persze leköpve otthagytam, ahogy őt is. Ilyen mély gyűlöletet rég éreztem, még mindig fortyog bennem, szerintem sosem fog csillapulni. Mégis, nem is tudom, a sors fintora, hogy mindeközben megismertem legjobb barátnőjét is párhuzamosan. Az ő nevét sem említeném, hívjuk tüzes jégvirágnak. Nos, ez a jégvirág szintén halálosan szerelmes volt, csak egy színészbe, de ő is tudta mivel foglalkozom, vannak olyan mérgező növények, amik csak fű alatt szerezhetők be, például tőlem. Eleinte a másik megfojtani való nő miatt csevegtem vele, információ gyanánt, hogy tudjam mivel zsarolni, ha úgy adódik, de egy borgőzös éjszakán - miután majdnem megfojtottam, mert rám mászott - együtt töltöttük az éjjelt, elcsábított, mert nem gondolkodott. Reggel én nem hagytam gondolkodni és mielőtt menekült volna meghódításra váró szerelméhez, én csábítottam el. Szép lassan az együttlétek és közös ártatlan programok hatására azt hiszem... barátokká váltunk. Az áruló nőszemély valóban köpönyegforgató hálátlan kis senki volt, Jégvirágot is csúnyán kihasználta, de masszív egy év volt, mire meggyőztem erről. A gyűlölt nő úgy állította be magát, mintha fedelet adott volna neki, felkarolta, ami igaz is volt, de a virágom megdolgozott a megélhetésért, nem volt ingyen élő, mégis úgy lett kezelve mint egy cseléd. Főzött, mosott, takarított, szót fogadott. Mert férfira ugyan ne nézzen... gondolom midet magának akarta, mert elég léha volt, mondhatni szajha. Jégvirág persze nem, de hát ez más kérdés. Szerelemről köztünk azonban nem volt szó, bár vonzalomról igen. Nem is tudom, egy magamfajta képes-e olyan eszményi dologra, mint a szerelem. Mellékes. Megtanultam általa, hogy létezik barátság, létezik vértől független kötődés, létezik nyugodt "szerelmes" éjszaka. Mert én soha nem alszom senki mellett el, ő kivétel volt, a bizalmam jele. És mivel élve ébredtem, elmondhatom, talán nem megalapozatlan ez a bizalom. Sokat beszélgettünk, támogatott, ápolt, mivel gyógynövényekkel foglalkozott, ápoló volt. Mára orvossá vált. Jégvirágomnak köszönhetem, hogy Newran felkeresett, de nem azzal a szándékkal hogy megöljön. Newran látta, hogy találtam egy társat, (ahogy ő is Grethet), így egyezséget ajánlott. Kössünk fegyverszünetet, cserébe megőrizzük békében a másik partnerét, nem öljük meg. Sok idő volt, míg képes voltam megmaradni egy helyiségben a fivéremmel, de be kellett látnom, ketten erősebbek voltunk, mint külön-külön. Valamint... nem tudom leküzdeni az érzést, hogy jó vele lenni. Ő a másik felem, tudom hogy nem akart mindig bántani, szüleink hibája, hogy ez megesett. Még mindig nem bízok feltétlen a fivéremben, de ellenségeink száma nőttön nő és az elit katonák is vadásznak ránk. Na meg a fertőzöttek sem kedvelnek, előszeretettel tisztítom tőlük az utcákat, mert a bestiák vérét hordozzák, ki tudja mik a terveik? Könnyű tetteik mögé összeesküvést látni.
Jégvirág közben meghódította a színészt, össze is házasodtak. Mondanom sem kell, egy lecsúszott nemes, aki megjárta Immundiumot és végül Tribiumban kötött ki elismerésre méltó személy, de én ettől független gyűlölöm, szerintem csak kihasználja Jégvirágom szívét és igazából a volt jegyesébe szerelmes, őt akarja, akit már nem kaphat meg. Elvégre egy nemes nő jobb parti, nem de? A házasság meg mióta akadály bármelyik fél részéről is? Én vállalom, hogy köpönyegforgató vagyok, de ő... Hmpf. Hiába magyaráztam jégvirágnak, hogy gondolja már át, megint kihasználják, de hajthatatlan volt. Vakon szerelmes. Kitartóan látogattam, amit tudtam megszereztem neki, segítettem bármiben, akár csak ha vigasz kellett neki, egy támasz, de próbáltam finoman észhez is téríteni mint a volt barátnője esetén. Azonban nem léphettem tovább a tényen, hogy jött náluk a gyerek. A színész szavai szíven vágtak, miszerint veszélyeztetem a gyermekét. Jégvirág még csak-csak vigyáz magára, de a gyermek? Bárki kiszúrhatja hova járkálok, ki nekem a nő és megöli. Az egész családot. A színész nagyon tudta, hogyan hasson rám, a vesémbe látott azzal, hogy én semmilyen gyereknek nem kívánom azt a kínkeserves gyerekkort, ami az enyém és Newrané, így ismét túlléptem saját önzőségemen és megszakítottam velük a kapcsolatom. Nem totálisan végleg, de jó időre. Egyszer talán, ha elég pénzem lesz békében élhetek és legálisan látogathatom Jégvirágot... bár.. nem titok az amiről már két ember is tud... szóval azt kell mondjam, azt hiszem elvesztettem őt, de sok szép emléket nyertem általa, amiért örökké hálás leszek. Ellenben még élek, nem kívánok veszni. Nem vagyok gyenge, erősödöm. Nem tettem le arról, hogy a fertőzöttek vonalát megszakítsam, hogy legalább egyet megöljek a hetek közül, akik ezt a nyomorúságot ránk szabadították... Forr bennem a düh, a törvények átformálására iránti vágy. Egyszerűen a rendszer hibája, hogy azzá kellett válnom ami vagyok, gyilkossá és hamar elmúlóvá, halandók közt is halandóbbá. Hogy találok-e újra bizalmast? Hogy valaha újra egy leszek-e a fivéremmel? Hogy elérem-e a céljaim? Nem tudok rá válaszolni, de ha elolvastad ezt a naplót, azt jelenti elbuktam, vagy épp valami közepén vagyok és még írom a történetem. Egyet ne feledj, mielőtt elköszönnél tőlem és hasznosítanád az új tudást rólam:
Aki gyenge, vesszen...