 | Név: Noam Sladess Wiette Lyre Langacker |
Becenév: Lang (Noam) Névtelen | |
Nem: férfi | |
Születési idő: 1850 (20) | |
Rang: Nemes | |
Faj: Nemes | |
Foglalkozás: Szabadúszó mindenes. Kifejezetten munkakerülő "diák" tanul ezt-azt, kicsit ebből, kicsit abból, "meghatóan" zongorázik, de követők helyett ebben is saját ösvényt jár, komponál, ámbár zenedarabjai ijesztőek – legalábbis a (köznemesség/polgárság) számára, senki nem mondja neki, hanem kivételes tehetségnek nevezik fülsértő klimpírozását. Polihisztornak mondják, hízelkedésből, sőt nevezték már zseninek is. Valójában egyetlen dologban tehetséges amellett, hogy élénk a fantáziája, gyönyörűen rajzol, fest. S amiben még kiemelkedik, hogy ügyesen titkolózik, minden másban túlbecsült üdvöske. | |
Szint: Esquinium | |
Család: Mrs Filliona Nubella Rosell Langacker ( 40) Mintha csak harminc múlt volna. „A gének, a gének” – szokta mondani, rossz nyelvek szerint valamiféle (sötét?) varázslattal tartja magát fiatalon. Fiát előszeretettel abajgatta, ajnározta, tutujgatta egészen öt éves koráig, míg meg nem születtek ikerhúgai. A kisasszonyok iránt érzett kitörő öröm elvonta figyelmét a trónörökösről, Noamra nem adhatott (annyira) fodros ruhácskákat, vagy pepecselhetett órák hosszat hajkoronájával, ellenben az ikreken teljes mértékben ki tudta élni esztétikai telhetetlenségét. Ideje nagy részét manapság is a lányok díszítgetésével, ruháik, frizuráik, bemutatkozó estélyeik, jövendőbelijeik kijelölésével tölti. Noam iránt kis távolságtartással viseltet, amióta a fiú istenigazából serdülni kezdett, rossz nyelvek szerint attól fél, hogy vállalhatatlan vonzalmat ébresztene iránta a csinos ifjú. Brimeura Amestiana és Asimina Mondara (15)Brim a fecsegősebb, kényeskedőbb, míg Mondrana a csendesebb példány, Noam is csak ez előbbit szívatja, de a gyerekkori csínyek mára már békés beszólásokká redukálódtak. Az ikrek különben is elvannak a saját csicsás lányvilágukban, ami a bálokat, fiúkat, Noam rajongókörét és az idősebb nemeshölgyek majmolását illeti. „Felszínes jószágok” - mondja rájuk a báty elnézően, egy-két élcen a kívül a közös étkezéseken nem sokszor váltanak szót egymással. Alianthus Sorbus Talitchrum Raphsis Langacker ( ?) A szőke, hosszú hajú családfő máig kivételes kiállásnak örvend, de a konkrét születési dátumát illetően még saját neje is csak találgat, s itt ismét okot adhatunk a rossz nyelvek pletykálkodásának, hiszen Mr Langot mindig nagy rejtély övezte. Pap, s már hivatásából kifolyólag is titokzatoskodás övezi, hiszen hívei gondolatait nem tolmácsolhatja senkinek. A szóban forgó atya ráadásul nem kevesebb személy, mint az uralkodó főpapja, s pontosan olyan, mint amilyennek egy ilyen fontos személyt elképzel az ember. Senki nem tud róla semmit. Családjával éppen annyit kommunikál, amennyit az illem követel, részt vesz az étkezéseken, de nincs bűntudata kihagyni azokat, vagy kivonni magát az egyéb „családi” eseményekből. Illemtudó, szónokoskodó, bölcseleteket böfögő, kimért, halk szavú és nagyon lojális embernek ismeri a fia, s néhány általános ténytől (ami ki tudja, talán csak színjáték) eltekintve, mint például mi a kedvenc étele, itala, vagy hogyan öltözködik, nem tud róla a világon semmit. | |
Képesség „Tisztán érzés” Szokásos nemesi képességei mellé kialakult „furcsasága” ez, melyet először puszta beképzelésnek vélt. Lényegében arról van szó, hogy megérzi a rossz szándékot, ha az elég erős, de még nem tudja megkülönböztetni kire irányul, rá-e, valaki másra-e, vagy „csak” arról van szó, hogy az illető velejéig romlott. Ha elég erős a szándék, vagy romlottság, de nem nyilvánul meg a külső szemlélő számára akkor is ráérez. Nem mindig hallgat erre a megérzésszerű dologra, pedig egyébként még sosem csapta be. Kiskora óta „érzékel”, de sokáig ezzel nem foglalkozott, s most is még csak ott tart, hogy a gyilkos szándékot meg tudja érezni, tehát ha valaki erősen más valaki halálát, vagy egy egész csoportét akarná, azt ő megsejtené, és esetleg megakadályozhatná. Természetesen a továbbiak külső körülményektől függnek, nem biztos meg akarja, tudja, vagy módjában áll akadályozni. Vámpíroknál a vérszomjat érezné meg (ha éppen éhes az illető) de nincs fogalma a létezésükről, maximum annyit regisztrálna „gonosz ember” vagy ódzkodna tőlük. A tömörebb gonosz (Hetek) közelében enyhe rosszullét fogja el (pl: ha a Hetekkel találkozna) de azt még nem tudja ez mit jelent, mivel egyelőre maximum gonosz nemesekkel, vagy alacsonyabb szinteken kóválygó rosszakaratú senkiházikkal hozta össze a balsors. 1.Szint | Képzettség Helyismeret: Saját lakóhelyén könnyebben eltéved, mint „titkos küldetésein” de az alapokkal tisztában van Eritrium +2 Tribium +1 Rajzkészség +2 Testharc +1 – Ismer néhány jó fogást, ügyesen rúg, üt, egy alapkiképzésben részesült fiatalabbként (18 éves kora körül) önvédelem céljából |
Külső jellemzés 185 cm magas, jóvágású fiatalember hosszú nagyjából a kulcscsontjáig érő, szőke hajjal. Nénik körében elbűvölő, hölgyeknél vonzó, férfiak szerint szerencsés flótás. Az ifjabb Lang nem piperkőc, hiába kívánná meg származása. Nem szereti magától kiválasztani a ruháit, így meghagyja ezt a kellemetlen feladatot a körülötte tevékenykedő dadáknak, de ő maga nem találkozik velük, egyszerűen ott találja a következő nap ruhadarabját (lehetőleg kevés fodorral) öltőző székén. Szereti az egyszerűséget, gondviselői próbálnak ehhez alkalmazkodni, néha kevés sikerrel. A szalonban híres festmény örökíti őt meg borzasztó hacukában, kivételes alkalom volt, mára már nem hagyja elragadtatni anyját, a család ruháinak tervezőjét. Szereti a fehér ingeket, egyszerű nadrágokat, hosszú szőke haját időnként hátraköti, de csak ha zavarja valamiben, például olvasás, rajzolás közben a szemébe lóg. Arcát mintha tervezték volna, született pofi ritkán ennyire bájos, egyszóval minden adott, ami tökéletes Langot eredményez. | Belső jellemzés Langnak születni kell… Kialakított maga körül egy kisebb csodálói kört a nemes huszonévesek közt, több lány torpan meg, ha nevét hallja, mintha karót nyelt volna, „ Lang”… vagy akaratlan pír fut át arcán, s kerít köré legendákat, melyek szájhagyomány útján terjednek, mint a népmesék. Sokszor ezek megfoghatatlan eszmék, mint például, hogy Lang nagyon, de az már nem derült ki micsoda. Előszeretettel ápol ugyanis felszínes kapcsolatokat, nincs vele probléma társaságokban, bár a legtöbb összejövetelből kihúzza magát a rengeteg tanulnivalóra hivatkozva. Az is elterjedt róla mennyire okos, hogy egyenesen zseniális, ez a különleges képessége, hiába cáfolja ezt egy-egy meggondolatlan kijelentésével. Nincs szó róla, hogy ostoba lenne, de inkább felszínesen ért több dologhoz, mintsem elmélyülne egyben, inkább fantáziája szárnyal, mintsem számottevő szellemi tudása. Ennek köszönhetően sokszor kivágja magát a tudományos kérdésekből, egész jól megtanították tömören és hatékonyan kommunikálni. Langot mindenki vicces fiúnak ismeri, poénjai vannak, kellő időben, helyen megszólaló megjegyzések, amik éppen jókor, jól jönnek ki, ezért sokan próbálják keresni nagyra becsült társaságát, de hát annyira elfoglalt(… és néha ijesztően furcsa) Az a sok tanulnivaló, zongoraórák, tudományos terminológiák, biológiai ismeretek, szónoklattan, s még ki tudja mi mindenféle, melyekre állandóan hivatkozik, hisz talán apja után belőle is pap lesz egyszer. Lang egyelőre elvicceli ezt a problémakört. Noha…természetesen sokkal szomorúbb karakter, mint azt a külvilágnak mutatja. Állandóan könyvekkel mászkál, de senki sem tudja, ezek miről szólnak, nem mutogatja őket. Ezek a könyvek valójában képregények, amiket ő maga rajzol, vagy tankönyv-illusztációk, tehát nem a szöveget olvassa, hanem azokhoz talál ki történeteket. Ha valamiben tehetséges, akkor ez az. Képzetbeli történeteket rajzol, mégpedig példás tehetséggel. Rengetegszer keveredik abszurd helyzetekbe, minthogy éppen akkor töri el a poharat, mikor egy vita kirobbanni látszik egy társaságban, ráadásul mindig egészen különös helyzetekben, furcsa módokon, ez akkor szokott előfordulni, ha nagyon erős gonosz szándékot érez, valamilyen úton-módon, hogy az ő képességére ne derüljön fény, igyekszik megakadályozni ezt, vagy legalábbis csökkenteni valahogyan az erre fel benne generálódott feszültséget. Még fejlődő, s számára is zavarba ejtő ez a képesség, valójában ettől mélyen szorong, mert ellenállhatatlan késztetést érez, elsősorban is kitudakolni a gonosz szándékot, hogy az mire, kire irányul, ha valaki ellen, akkor valahogy megmenteni az illetőt, mindezt úgy, hogy ő maga ne lepleződjön le. Ez rengeteg frusztrációt gerjeszt benne, ezért a hülye helyzetek, melyektől ilyenkor kifejezetten bénának tűnik. Ezért, ha meg is találják a társaságát, csinál valami abszurdumot, ami inkább meghagyja a próbálkozókat a Lang kultuszban, miszerint bogaras kis zseni, akinek néha agyára megy a tanulás. Humora sokszor tud élcelődő, bántó, kötekedő lenni, ezt azért fejlesztette ki, hogy ezzel is mintegy távol tartsa magától a tömeget és növelje a Lang-kultuszt, de az ironikus megnyilvánulások, mára már lénye részét képezik. Olykor túlságosan nagy elánnal veti bele magát az alkotásba, s megfeledkezik olyan dolgokról, mint az evés, alvás, s hogy élelemszerzés, vagy készítésről már ne is essen szó, ha ezt szemére vetik kitűnő szarkazmussal hárít, növelve kultuszát. Sokan mondják, hogy megközelíthetetlen, s bármilyen fess, a kisasszonyok így lemondanak róla, az úrfiak szállóigének használják egy-egy aranyköpését, felhorkannak, ha szóba kerül, mosolyogva bólintanak egyet, s élik egymás közti nemes életük tovább, nélküle. |
Előtörténet
Unalmas gyerekkora volt, édesanyja, dadái mindent megtettek érte, neki, legfőképp húgai születéséig. Előke a nyakába étkezések előtt, mókás fürdetések, hosszú fésülés, szórakoztatására hozott Tribiumi csepürágók, de csak a jobbik fajtából, és stb. Alkalmi nemesebb származású, vagy feltörekvő fiúpajtások, könyvek, rajzkészlet, élete merő élményekben, kiszolgálásokban, mókákban gazdagnak tetszett, s az is volt. Eleinte feltámadó képességét elhessegette, sokáig nem vett tudomást róla, de az szép lassan elhatalmasodott érzékein, így ma már sokszor vannak megérzései a gonosz szándékról, ha azok elég erősek, legyen az saját személyét illető harag, vagy más felé irányuló gyilkos rosszindulat. A puszta haragra gerjedést nem érzi meg, s az kívülről is látszik, csak az erős belső rossz szándékot, romlott lelket, ha az bizonyos helyzetben felerősödik. Természetesen erről senkinek a leghalványabb fogalma sincs, Lang mind a mai napig ünnepelt, irigyelt, különös valakiként van értelmezve, olyasvalaki, akit valójában félreértelmeznek.
Körül belül tizenhat éves koráig élt erős vívódásban, s szent meggyőződésben afelől, hogy ez nem képesség, csak beképzeli, kamaszkora virágján azonban nem hitegethette magát tovább, ekkor kezdett portyázni. Tanulmányi kiránduláson vett részt az egyik nevesebb lebegő kastélyban, melynek nagy a könyvtára, ez volt az első alkalom, hogy szülei sem kísérték minden léptét akkora odafigyeléssel, így esett meg, hogy rászokott a portyázásokra. Le-leszökdösvén az alsó szintekre kémkedett a valóság után, amit előtte mindig titkoltak, hiszen fent nem igen esik szó a nyomorról, főleg nem egy gyermeki, biztos, nemes közegben, melynek légkörét nem mocskolják. Egy éve kezdte az apróságokkal, Névtelenként munkát szerzett egy-egy családapának, vagy összeköttetéseket bonyolított le, megmentett egy küszöbön felejtett salak csecsemőt, eladott cifra ruhapénzekből finanszírozott tehetséges költőket a Névtelen Nem sok ilyen cselekedtre nyílt alkalma, hiszen titkát már-már féltő betegességgel őrzi, ráadásul suttogni kezdtek a Névtelen jótevőről, olyasmit is hallott, hogy nagy dolgokat várnak tőle, ez már zavarja, mert egyelőre beéri kisebb jótettekkel. Látogatásai, főleg Tribiumra terjednek, lejjebb nem nagyon merészkedik, ha nemességén, valódi mivoltán kapnák az hagyna némi kívánnivalót maga után, nem gyáva, de van elég okos ahhoz, hogy ne tegyen kockára mindent, ezértis követi el ezeket álarcban, vagy elmaszkírozva arcát. Sok kicsi sokra megy, lassan kezd beszivárogni a polgár köztudatba létezése "apróságai" egyesek már keresik, hogy alapja legyen valami nagyobb, nemesebbnek. A nagy titokzatoskodás eredménye a suttogás, sorsát megállíthatatlanul szövi, de hogy mi felé az még a jövő zenéje.