 | Név: Silera Ana Requiem |
Becenév: Szikra | |
Nem: nő | |
Születési idő: 1848 | |
Rang: Polgár | |
Faj: titkolt Misztikus | |
Foglalkozás: hálózatjavító, Lámpagyújtók céhe | |
Szint: Eritrium | |
Család: Aaron Cesar Requiem és a Lámpagyújtók céhe | |
Képesség 1. szint: elektromosság. Teste képes érzékelni a közelében lévő elektromos mezőket és áramlásokat. Ezen felül teste fokozott elektromosság termelésre képes, így képes puszta kézzel szikrát csiholni, illetve ha megérint valakit, képes zsibbadást okozni enyhe áramütéssel, mely legfeljebb 10 perc alatt elmúlik, és nem okoz halálos elváltozást a testben. A nem tőle származó elektromosság még árt neki. Feltöltése: pihenés, vezetékek megérintése ( ez rendkívül veszélyes lehet), vihar vagy vas fogyasztás | Képzettség Helyismeret: Eritrium - 3. Elektromosságtan - 2. szint Etikett - 1. szint |
Külső jellemzés Középmagas fiatal nő, nagy zöld szemekkel, és vállig érő szőkés-barna hajjal, amit szinte mindig összefog, bár néhány kósza tincs rendszeresen kiszabadul. Szokásos kiegészítőként egy sötétített lencséjű szemvédőt, és egy oldaltáskát visel szerszámokkal, drótokkal. Öltözéke tompa vörösben játszó, jó minőségű, de nem túl kihívó, mivel a munkája miatt gyakran kénytelen alsóbb szintekre, és nehezen megközelíthető helyekre is elmenni. Ebből adódik, hogy teste edzett, inkább kitartó, nem feltűnően erős. Arca szép, mikor épp nem a munkától koszos. | Belső jellemzés Elhivatott, érdeklődő, problémamegoldó szakembertanonc. Szeret egyedül dolgozni, de a céhes közösséget nem cserélné fel semmivel. Igyekszik mindent megtenni, hogy a céhvezért büszkévé tegye. Habár nincs híján emberségnek, néha meglehetősen hideg, kicsit más szemmel, mechanikusabb rendszerszemléletben nézi a világot, mint a legtöbben. Bátor, de nem ostoba, nem hivalkodó. Munkájában jól megtalálja a helyét, de a polgárok és magasabb rangúak közt kényelmetlenebbül mozog. |
Előtörténet
A Fal távol tartja az idegen szörnyetegeket, de a városban így is számtalan él. Vannak, akik elfogadják, ha valaki másnak születik, vannak, akik nem tudják megbocsátani. Nem csak a fertőzöttek, de a misztikusok is könnyen válhatnak kitaszítottá.
Szikra képessége először kisgyermekként tört felszínre. Nagyjából három éves lehetett, addig egyszerű emberi életet élt, ám egy napon, mikor fenn, magasan a város felett vihar tombolt, s a levegőt átjárta az elektromosság, Szikra teste is életre kelt, megpecsételve sorsát. Mikor ujjain először szikráztak fel az elektromos képesség látható jelei, sikolyok törtek ki a házban.
Szikra nem tudja, kik voltak a szülei azelőtt, vagy hol élhetett, de úgy tűnt, nem tudták elfogadni, hogy más, ezért egész egyszerűen kitették az utcára, vagy elvitették. Valószínűleg mindegy volt, csak megszabadulhassanak tőle.
Egyetlen emlék maradt tőlük, egy egyszerű rózsát formáló obszidián medál. Biztosan nem salak munka, de nem is lehet nemesi, hiszen bár különleges kő volt, nem díszítette nemesfém. Szikra sokat gondolkozott azon, honnan származhat, de a rózsa önmagában nem vezette nyomra. Úgy sejtette, talán egy gazdag polgári családba született, de egy idő után már nem számított.
Fiatal gyermekkori élete akkor vette újra kezdetét, mikor egy ifjú Lámpagyújtó megtalálta egy vezetékkupacon aludva, teljesen kimerülve. Lehetett volna sokkal szerencsétlenebb. Kiköthetett volna a salak között, szegények, rablók, erőszaktevők vagy más bűnözők között is, de az Uralkodó talán óvta őt. Az ártatlant.
A férfi, aki megtalálta, jó szívvel volt megáldva, és gyorsan meg is született a döntése, mely Szikra egész életére kihat. Elbűvölte a kislány ártatlansága, és magához vette. Nevet, rangot, otthon adott neki, és egy helyet a céhben, melyet mára ő vezet. Így lett Requiemnek lánya és Szikrának apja.
Mivel gyermekkorától kezdve a céhben élt, nem volt kérdéses, hogy ő is taggá válik, és a város valamennyi szintjére ható, bonyolult hálózatrendszer felügyelete, javítása lesz a dolga. A céh pedig gyorsan befogadta, az akkori vezető is szívesen vette, ha bokros teendői közepette szakított kis időt a kislánnyal tölthette.
Ahogy Szikra cseperedett, egyre több érdeklődést mutatott a céh feladatai iránt, így az akkori céhvezér szabad utat engedett érdeklődésének. Kezdetben a céhházban tanult, majd egyre többet járt kisebb-nagyobb csoportokkal terepre. Sokat látott, sokat tapasztalt. Aztán a céh élén változások történtek, az idős vezér visszavonult, Requiem pedig a helyébe lépett, így kénytelen volt apja megváltozott státuszához alkalmazkodva egy kicsit a felsőbb szintek viszonyaiba is beletanulni, és egy időre fel kellett hagynia a terepmunkával. Ezen tapasztalatainak hála átfogó városképpel rendelkezik, de a céhen és Requiemen kívül nem tartozik sehová, és nem ismert még meg egyetlen szintet és csoportosulást sem túl mélyen.
Képességét Szikra nem veri nagy dobra. Meglehetősen körültekintően jár el, ha nem a céhházban van, ahol többen is tudnak róla, s ezt nem csak az elfeledett kisgyermekkori emlékek, de új apja által belé plántált óvatosság is okozza. Mivel Requiem is misztikusnak született, megfelelő óvó felügyelettel egyengethette képességének fejlesztését, ő mutatta meg neki, hogy a pihenésen kívül mivel töltheti fel magát újra, s mikor a férfi rádöbbent, hogy Szikra képessége a céh érdekeit szolgálhatja, még nagyobb óvatosságra intette. A misztikusok különleges képességeiről jól tudta, hogy könnyen felkelthetik a katonák, a Hetek vagy még rosszabbak figyelmét, s egy napon, ha óvatlan, egyszerűen eltűnhet úgy, ahogy kisgyerekként feltűnt, semmiből semmibe.